Kiemelt kép

"He's not like us." - Éjféli látomás (Midnight Special, 2016)

Ezen a héten egy igazán különleges filmet találtam, ami már a plakátok alapján felkeltette az érdeklődésemet. A Midnight Special, vagyis az Éjféli látomás egy sci-fi, amely egy 8 éves srácról szól. Ő más, mint mi.

A mozikban 2016-ban bemutatott alkotás rendezője Jeff Nichols, aki ismét egy igazi különlegességet készített. A film témája a család, illetve az azt szétszakító misztikusság. A főszereplő Alton, aki még csak nyolc éves, de nem éppen közönséges gyerek. Földöntúli képességekkel rendelkezik, ami köré egy komplett szekta épült fel. Szülei (Roy és Sarah), illetve jóbarátjuk Lucas azonban egy napon a menekülés mellett döntenek. El szeretnének tűnni a vallási csoport közeléből, amely csak kihasználja Altont. Ráadásul még az FBI is üldözni kezdi őket.

A film cselekménye nem éppen pörgős. Sokszor lehet érezni, hogy percek telnek el anélkül, hogy előrehaladnánk a történésekben. De ez teszi igazán élvezhetővé az ilyen alkotásokat. Kellenek azok az üresjáratok ahhoz, hogy végiggondolhassuk a "miérteket". A film nézése közben tucatnyi kérdés merült fel bennem, és jó eséllyel mindenkiben. Ki ez a srác, és ami ennél is fontosabb: hogyan kerül ide, a Földre? Mi a célja a rendezőnek ezzel az egésszel? Mi történik Altonnal a zárójelenet után? A Midnight Special vége se tekinthető igazán lezárásnak, vagy épp válasznak a feltett kérdésekre. Sőt! Azt érezhetjük, teljesen jogosan, hogy Jeff Nichols ránk szeretné hagyni, a nézők fantáziájára.

A színészek közül leginkább kettőt emelnék ki: az egyik természetesen a főszereplő, Alton (Jaeden Lieberher), akiről természetesen csak pozítivan tudok nyilatkozni. Hihetetlenül feldobta a filmet, nagyszerűen alakította a misztikus képességekkel megáldott srácot. A másik szereplő, Paul (Adam Driver), aki a nyomozást vezette. Hihetetlen jól játszott. De nem csoda, a nevét már talán sokan ismerik: ő a Kylo Ren a Star Wars-ból. A karakterekkel és a színészi játékkal összességében nem volt gond. Egyébként pont ez tartotta fent az érdeklődést.  Egyes üresjáratokban, ahol különösebb párbeszéd sincs, ott meglehetősen fontos az ún. jelbeszéd, a szavak nélküli reakciók.

Olvastam kritikákat, mert kíváncsi voltam, milyen volt a film fogadtatása. És elég megosztó, amit persze meg tudok érteni. A mai mozisikereket nem a mély gondolatokkal rendelkező, már-már művészi alkotások hozzák. Én összességében azt mondom, hogy érdemes megnézni. Ettől függetlenül egy 6/10-et tudok csak adni. Pont azért, mert oké, hogy nem kasszasiker, de ilyen témában is láttam már sokkal jobbat.


Ha nem szeretnél lemaradni a hasonló posztokról, kövesd a blog Facebook oldalát!